A nádtető készítésének problematikája

2017. 02. 17. 09:47:14

A nádtető készítésének problematikája

Magyarországon az 1970-80-as évektől számíthatóan, a nádtető készítése reneszánszát élte át, különösen a népi építészeti emlékekkel rendelkező körzetekben, településcsoportokban, tájegységeken. A folyamatot gyakran a településrendezés szabályozásai is segítették, így meglehetősen nagy számban épültek nádtetővel hétvégi házak és újabban lakóépületek is.

Az elmúlt mintegy 30 éves időszak alatt a nádtető-készítés problematikái előtérbe kerültek és jelentős tapasztalat halmozódott fel az építtetők oldalán is, ami úgy fogalmazható meg, hogy „mit is csináltam volna másképpen?”  Ez a kérdés azért is fontos, mert a nádazás, és a nádtető javítása meglehetősen költséges, élettartama - rendszeres karbantartás nélkül - a szokásos cserépfedésekhez képest lényegesen rövidebb, sokkal több törődést, igényel annak érdekében, hogy a vitathatatlanul kellemesebb építészeti benyomást és esztétikát sokáig tudjuk élvezni.

A problematikus területeket az alábbiakban fejtem ki, Sümegi Gábor kiváló felkészültségű nádazó mester szakmai munkásságát is előtérbe helyezve:

Szakképzés

Magyarországi viszonylatban OKJ formában csak korábban volt, jelenleg teljesen megszűnt a nádtető fedés képzés, így a megfelelő „szakember”-ellátottsággal komoly bajok vannak. Az apáról fiúra szálló, tapasztalatokon alapuló nádtetőfedésekkel sok baj van. Ugyanis, korántsem biztos, hogy a jelenlegi nemzedék éppen olyan hozzáértéssel látja el a feladatát, mint azt tették korábban. A szakma továbbélését az üzleti érdekek, a bevétel-orientáltság jelentősen motiválják, azaz, minél gyakoribb, minél több nádtető létesítése a cél, a szakmai szempontok háttérbe szorulnak.

A szakmai fogásoknak és a kiépítésre vonatkozó specifikációnak azonban fokozott jelentősége van.

Jogszabályi közeg

a.

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 31. §. (2) bekezdésére épülő szabályozást az OTÉK (253/1997. (XII.20.) Korm. sz. rendelet) 60. §-a tartalmazza.

b. Szabványok:

Az MSZ.04.803/1-24-ig szabványsorozat 11. eleme „Tetőfedések” a lágy fedésre nem vonatkozik, így nincsen egyértelműen összeállított hazai szabvány a nádtető készítésére és minőségére!

A jelen szakanyag elkészítésének a célja a jogi és a szakmai szabályzás generálása, valamint az egyes jogeseményeknél előforduló igazságügyi szakértői tevékenység, e téma észlelhető felületességeinek, pontatlanságainak, így téves jogi döntések keletkezésének teljes megszüntetése, a tudományos, szakmai munka elmélyítése. A jelenlegi kompetenciarendeleten belül ehhez tartozó szakmai jogosultságot álláspontom szerint kizárólag az épületszerkezetek jogosultság testesíti meg.

Ezek után nézzük meg részleteiben a nádtető-készítés elemeit, a tisztánlátás végett:

1. A nádtető definíciója

Természetes (szerves) anyagból, jellemzően nádkévékből speciálisan kivitelezett héjazati rendszer, amelyet az építész szakma „lágyfedésnek” nevez, utalva a természetes építőanyag tulajdonságaira. Jó hőszigetelő, vízzáró, viharbiztos, rugalmas, esztétikus, élettartama az időjárás viszontagságaitól és a karbantartás rendszerességétől függően kb.50-60 év.

A tető statikai rendszere (ácsszerkezet) legalább 40-45 fokos hajlásszögben készülhet, a ráhelyezett és lekötött nádhéjazat felső vízelvezetési vonalára állított függőleges sík hajlásszöge ekkor 35-37 fokos lesz, a nád vastagsága kb.30-32 cm. A szarufa távolsága 1-1,4 méter között lehet, a lécezés régebben 70-80 cm volt, a jelenlegi elvárt technológiában 30 cm, legfeljebb 40 cm lehet. Felületén égéskésleltető és az anyag kimosódása elleni lakk felvitele javasolt, tűzvédelmi okokból (a késleltetés a fő funkciója).

2. Termelői nád

Aratás utáni nádkévék, amelyet az aratógép kötegel egy gépi kötéssel és 100-150 kévét tartalmazó kúpokat állítva tárolják a helyszínen, ahol ez megengedett. Őstermelő értékesítheti első ízben, a nád osztályozatlan. Tőkerülete 70-80 cm, hossza változó, a 60 cm-től, akár a 4 m-ig, de hazai viszonylatban a 70%-a 180 cm körüli átlag hosszúságú, learatva. Az aratott nádasok lehetnek 1, 2, 3, ritka esetben több idejű (éves) nádasok.

Az 1 idejű azt jelentése: a minden évben learatott területek csak egyidejű nádszálakat tartalmaznak. Színe beéréskor sárgás, virága barna, sok apró magot tartalmazva. A legértékesebb nádas.  I osztályú termék alapanyaga, minden nádtermék készülhet belőle, tetők, szövetek, nádlemez, nádpalló. A szegőnád pl. csak ebből fonható! Az ipari osztályozást, feldolgozást követően 70 %-a exportként végzi.

 A 2 idejű jelentése: az 1 év után elhalt nádszál mellé nő az új, és ez már csak azzal keveredve aratható, kötegelhető, színe tartalmaz sárgát az 1 idejű nádszálak miatt és hamuszürkét a 2 idejű nádszálak miatt (virágát elhagyva elhalás miatt szürkül, a későbbiekben nem vesz fel vizet, nem is növekszik). Belföldi felhasználásra tetők, szövetek, nádlemez, nádpalló, egyéb célokra alkalmas.

A 3 vagy több idejű nádasokat (”avas”) csak a terület takarítása céljából aratják, brikettálva, bálázva, tüzelő anyagként hasznosítható, de előállítási költségei magasak, a kévét alkotó nádszálak színe sárga, hamu- vagy palaszürke és a harmad idejű nádszálak már-már antracit szürkék.

Minél idősebbek, annál szürkébbek a nádasok és törékenyebbek a nádszálak, ezért az idős nádasokat könnyen letarolhatja egy nagyobb szélvihar, ónos eső, hótakaró is.

A nádasok minősítése tehát többféle szempontból is fontos! A beérett aratható nádasok (ez egyszerűen az egyidejű nádszálak leveleinek lehullásával tekinthető beérettnek) lehetnek tehát 1, 2, vagy több idejűek, a nádszálak miatt. Lényeges, hogy átlag hosszúsága a későbbi feldolgozáskor milyen arányban és milyen terméket biztosít (szálában erős, nem görbe, nem rövid és vastag egyben).  Optimális aratási költségekre kell törekedni, amennyiben az időjárás nem kellően télies (pl. könnyen járható-e kombájnnal a terület, tárolási ehetőség a nádas mellett). Fontos a jól megközelíthető depók létesítése a későbbi szállítások miatt, mert a piaci árak általában stagnálnak és csak részben követik az Euro árfolyamot. A termelői nádkévék előzetes osztályozása tehát a fenti feltételek szerint alakul az aratás megkezdése előtt.        

3. Ipari 101-es nádkéve

A 2 méter hosszt is meghaladó termelői nád feldolgozásának első terméke, amennyiben hosszabbak, mint 2 méter a termelői kévék nádszálai (ugyanis egy nádason belül is lehetnek olyan részek, ahol csak tetőfedő nádat nyerünk ki). Nevét a tőkerületi méretéből kapta. Az egyidejű 101-es a szegőnád nevet kapta a tetőfedők körében, a nádhúzók (osztályozók) körében pedig export néven is ismert.

A kévék úgynevezett lehúzással készülnek, amelyeket gondosan előkészített ún. ágyásból (termelői nádak egymásra fektetve, töveik egyvonalban) a leghosszabb szálakat a hegyénél megmarkolva kihúznak.

Így az egyforma szálhosszúságúak kinyerése után a markokat egy 100 cm kerületű bilincsbe helyezve gyűjtik, majd mikor megtelt, a tövét egyenesre ütve három helyen kötve kötegelik.

A húzás során a leghosszabb nádakból, legfeljebb 200 cm hosszúságig készítenek kb. 20 cm-es ugrásokat. De készül egyéb okból rövidebb is, pl. rövid, de vastag nádszálak miatt, amely a tetőn nem tetszetős, de egyéb nádtermékeknek viszont kiváló alapanyag! Az 1 idejű 101-est a nádtetők szegésére fonva (áztatással), továbbá korcolásra, vagy lovalásra, a toromba és egyéb díszek, szegések kialakítására is alkalmazzák. Valamint I.o. nádszövet típusok, nádlemez, nádpalló készül zömében exportra!

A 2 idejű nád a tetőn - amennyiben a tulajdonost nem zavarja a sárga és hamuszürke színeinek keveredése - költséghatékonyságból (pl.belső terítés a lécen, toromba, korc vagy lovalás) készülhet. Viszont fonott szegést nem lehet vele végezni, mivel a 2 idejű nádszál már áztatással sem lesz hajtogatható, azaz törik!

4. A tetőfedőnád, vagy „mini”

A termelői nád feldolgozásának további terméke. Az ágyás lehúzása utána megmaradt különböző hosszúságú nádszálak ebben a kévében vegyesen lesznek jelen, a 80cm-től a kb. 200 cm hosszig.

Egy rutinos osztályozó ember akkora nyalábbal vesz a hóna alá, hogy az - miután egy eszközzel kifésülte belőle az idegen anyagot -, egy 60cm kerületű bilincsben megszorul. A tövét egyenesre ütése után, két helyen kötve kötegelik. A tő kerülete tehát 61-62 cm.

A felhasználás szempontjából csak tetőfedésre alkalmazzák. Minőségét alakját további osztályozások sora követi.

A tetőfedőnek tudnia kell, hogy milyen tetőformát kell fednie és e szempontból jól kell választania, hogy hosszabb vagy rövidebb, hengeres vagy inkább kúpos (hegyes) alakú kévét alkalmaz! Itt szoktak először hibát véteni a mesterek. A tetőfedő nád készítése során fontos, hogy az optimálisan 7-8 % víztartalmú legyen és azt mielőbb száraz raktárba kell helyezni, hogy a befülledését elkerüljük!

Szinte csak az 1 idejű tetőfedő legszebbjei kerülnek exportálásra, a magas vételi árának, a nyugati előírásoknak köszönhetően! A kevésbé esztétikus, pl. kissé vastag szálú, tőgörbe, vagy szép, de 2 idejű nádat a tetőfedők köreiben „belföldinek”szokás nevezni. A hazai tetők 70%-a ez utóbbiból készül.

5. Nádszövet, nádlemez (2-3cm v.), nádpalló (5cm v.)

Gyártóműhelyben a gépi drótozással és/vagy kapcsokkal kialakított termék. A nádszövet tekercsben hossza 6 m, magassága 100-220cm. Nádlemez és nádpalló táblásított, mely 2-3, illetve 5 cm vastagságú, hossza 2m, magassága 100-220 cm.

Felhasználása a tetőn szinte csak a lemez vagy palló, ezeket is szinte csak hazánkban alkalmazzák a gerinc szegéséhez. Egyéb területen általában kerítésnél, árnyékolásnál, az építőiparban szigetelés a vakolat alá, bár utóbbit egyre kevésbé alkalmazzák.. 

6. Rugafa vagy taposófa, tetőszék vagy macska

A héjazat építése közbeni állványzat szerepét töltik be. A taposófa 3-4 m hosszú, 10-12 cm átmérőjű rúdfa, amelyet a nádtető már felvert részére acél kampóval rögzítenek a léchez, vagy a léchez drótozott periodikus acélhoz, mely a nádsorok rögzítésére hivatott. Így a javítónak vagy a készítőnek könnyen elérhető lesz a következő kialakítandó nádsor. A felrakása gyors, percek kérdése. Nem különben a tetőszék vagy macska esetében, mely már meglévő karmai segítségével kapaszkodik. Ez az eszköz kis méreténél fogva ugyan egyszemélyes, de előnyös és szükséges is a bonyolult tetősíkok, ablakok kialakításánál.

7.A tetősíkok kialakításáról

Hazánkban még mindig jelentős a különbség, egyet nem értés van a szabályozatlan léctávolságok, a kötési pontok távolságát illetően, és ezen anyagok meghatározásában!

A szakmában kevés a kellő szakismerettel rendelkező szakember, nincs a minőségre vonatkozó szakszerű ellenőrzés! Szinte csak vastagságára, ereszkialakítására vonatkozó követelmények léteznek, pedig vannak – kis számban ugyan - az országban jól felszerelt, különböző országokból is hozott tapasztalatokkal rendelkező szakemberek!

Ők - amennyiben több típusú technikával dolgoztak -, biztosan látják, mi a helyes, szép, vagy nem utolsó sorban milyen a tartósabb megoldás. Még úgy is, hogy külsőkben a hazai díszítések sajátos megoldások megmaradnak! Konkrétan, a nem látható fejlettebb kötési technikák a nád gondos osztályozása, a gondos és tudatos alapanyag kiválasztása a léctávolságokhoz, formákhoz!

A legtartósabb nádtető feltételei, melyeket külföldi tapasztalatok, szabványok és gazdag hazai tapasztalatok támasztanak alá, a következők: 

1.

A tervezés során a legfontosabbak a minél egyszerűbb, tiszta síkok, a nádtetőre árnyékoló fák elkerülése.

Tájoláskor lehető legtöbb felület K és Ny-i irányú legyen. A hajlásszöget illetően, optimális a legalább 45°. Több síkú, bonyolult tetők esetén ügyelni kell arra, ha a rövid vagy meredek K-i, vagy Ny-i fekvésű vápák, a kiugró ablakok tetejének a hajlásszöge 40°alatti, akkor a gerincéltől kell indítani szaruzatát, maximum 2 m hosszúsággal, legfeljebb 25° hajlásszöggel. A rétegrend tartalmazzon tűzgátló lapokat, akár rejtve is.

A párazáró és áteresztő fólia beépítése, az oromszegés, lécezés az eresz kialakítására célszerűen a dán, holland vagy belga szabványok legyenek alkalmazhatók, ami nem feltétlen változtatja a hazai nádtetők külső megjelenését! A lécezés 30 cm távolsággal az eresszel párhuzamosan történjék.

2.

A megfelelő és ellenőrzött referenciával rendelkező szakember igénybevétele

A nád gondos kiválasztása a tető formájához, valamint mérete, minősége szerint. A szakember gondos, józan, az áccsal előzetesen konzultáló, jó szervező, időzítő. Felszerelései a legmodernebbek, anyagköltségei, munkadíjai követik a piaci árakatA felvert felületek a tető formáját egyenletesen azonos vastagsággal követik. A nádtető élei, ívei igényesen, a legszebb nádból vannak kialakítva (nem vágással). Tömör, szoros lécenkénti kötéssel rögzít, betartva a felverési méreteket, kötés mélységet, távolságokat. A szegések minden típusát ismeri, a legtartósabb módszert alkalmazza, előnyeit, hátrányait ismerteti a megrendelővel. 

A síkok soraiban a szegéshez 6-os periodikus betonacél (korcvas) használatos az eresszel párhuzamosan lehúzatva. Kötözésre 1,2 mm saválló kötődrót használatos, de elfogadható az 1,4 mm-es horganyzott drót is. Alkalmazzák a csavaros végű drótot is (slufis), különösen a németalföldi területeken, de Magyarországon is terjedőben van. Ez a burkolt tetők elengedhetetlen kelléke! A lekötés mélységénél kívánatos a nádvastagság min.1/3-ánál valamivel nagyobb (pl. 30 cm-es nádvastagság esetén 12 cm az optimális) lekötési mélység.

3.

A héjazat impregnálását, égéskésleltető felvitelét célszerű gondolniuk a hatóságoknak és könnyítést tenni a megrendelővel szemben, mivel a mai anyagok közül egy létezik ÉMI engedéllyel. Ennek előírt mennyisége szerint összességében többe kerül, mint a nádtető készítésének munkadíja, valamint karbantartásonként a kimosódás elleni anyagot ismételten fel kell vinni.

8. A gerinc szegései hazánkban

A legelterjedtebb a náddal való szegések kialakítása, ezek közül is a fonott szegések, ritkán cseréppel (Alföld). Ugyan még kevés helyen, de terjednek a legtartósabb, nyugatról hozott, a nádtetőhöz gyártott kerámia kúpok.

A gerincélen kezdetnek és zárásnak egy-egy rózsa, vagy papkorona, vagy baba nevezetű díszt készítenek szegőnádból.

A szegés hosszával megegyező hosszúságúra vágva az átmérője 10 cm-től 30 cm-ig a legnagyobb méretű általában, csúcsban végződő tetősíkok záró dísze.

Minden esetben csak díszítő szerepe van. A gerinc élt ún. lovalás vagy a kettős fonat alkotja.

Fentről lefelé a következők a nádból készült gerinc szegés részei:

1. Lovalás.

A gerincél egyfajta kialakítása lehet. Két típusa van; az egyenes és a lépcsős. Az építő lovagló ülésben dolgozik és készíti a lovalást. 101-es nádból, egy oldalról elindulva, folyamatosan arra törekedve, hogy midig csak annyit pótol, hogy az átmérője (a kezdő kb. 20 cm) ne változzon. Ezt 25 cm-ként átköti hurkolással, horganyzott kötöző dróttal.

A lépcsős lovalás kb. 80-90 cm hosszú, igen kúpos alakú kévékből, vagy a 101-es felső 1/3-ból, a virág levágásával, kb. 20 cm tőátmérőjű kévékből készül, hasonlóan kialakítva, mint a kúpcserép a cserepes tetőn.

2. Font gerincszegés

Szimpla fonású szegés vagy más néven hajtogatott szegés, illetve a legszebb, a tradicionális tihanyi szegés, azaz kettős fonat, vagy dupla fonat. Ez utóbbit nem szokták lovalással eltakarni a szépsége miatt. Sajnos nem is tartós, kb. 6 évente szokás cserélni, míg a lovalt általában 8 év. Újabban ezt a részt nádlemezzel és/vagy nádpallóval helyettesítik. Ez nem olyan munkaigényes, költséghatékony nem hullik, viszont nem olyan szép és 8 év után itt is időszakos a csere!

3. Alsó vagy taréjkorc

Ez közvetlen a fonat alatt helyezkedik el. Megegyezve a gerinc hosszával kb.10-12 cm átmérőjű nádköteg, 50 cm-ént kötve. Készítője101-esből előre a tető mellett elkészíti és méretre vágva felhelyezi.

Rögzítése a tetőhöz mindkét oldal legelső kötéseihez méterenként kötöző dróttal történik, ez tartja pozícióban a gerincélen. A taréjkorc fontos a gerinc egyenesítésében és az ezt követő munkálatok mint fonás, lovalás készítése alatt, hogy ne ülje hullámosra a készítő a gerincélt.

A tökéletes taréjkorc készítésekor a mester egy tetőlécet is közékötve, még erősebbé, egyenesebbé teheti. A lovalt szegések esetében még egy fontos szerepe van, hogy a lovalás 25 cm-kénti kötése ezen keresztül történik. A készítő nagyméretű tű segítségével oldalról keresztülfűzi a kötöző drótot, majd a lovalás tetején azt meghúzza, a végeket a nádba fordítja.

Ezzel gyakorlatilag a már egy egyhosszúsággá font szegést is közéfogva bonthatatlan, viharbiztos gerincet alkot! Természetesen a szegés lekötése két oldalt elengedhetetlenül fontos a síkhoz, hiszen ezt az egész egységet alkotó gerincszegést ez tartja a tetőn!

Megjegyezzük, hogy a szélnek nem tulajdonítunk itt emelő erőt, mivel a szegés szálai között átfúj! A nádpalló esetében viszont fennáll, hogy táblánként alákap a szél, ezért annak rögzítése 80 cm feletti szegésmagasság mellett, oldalanként 2-2 soron ajánlott, különösen azért, mert a pallók vagy lemezek találkozásánál a gerincélben rögzíteni feszesen nem lehet!  

A nádtető gerinc szegésének, ha nádból készül, akkor kialakításai között is jelentős eltérések vannak, ugyanazon részeit pedig többféle képen is nevezik (sajnos), Funkcióját illetően elsősorban esztétikai és csak kismértékben ad védelmet a beázás ellen. Viszont mára egyre jobban bebizonyosodik, hogy a szegés alatti nádvégek védelme fontos! A hagyományos kialakítások esetén korábban áthajtogatták a gerincen túllógó nádvégeket és külön lekötötték, majd erre fontak.

Ennek előnye az volt, hogy a megcsúszás kizárt („szétnyílás mentes”) és mivel nem vágott a felesleg, nincsenek lyukas szálvégek, ezért önmagában is képes levezetni a lovaláson, fonaton átszivárgó csapadékot. Hátránya, hogy munkaigényes, nem lehetett egyenesre kialakítani, valamint csak az 1 idejű nád hajtható, a 2 idejű törik.

Manapság levágják a túllógó nádvégeket, ennek vannak előnyei és hátrányai. Szebb, a védelmére pedig egyszerűen egy páraáteresztő fóliát alkalmaznak, melyet a taréjkorccal és a szegéssel eltakarnak, szorítanak. A fólia minősége fontos, hogy a nádvégek ne tudják átszúrni, a készítő pedig a taréjkorc drótjait felfele nézve és elhajtogatva készítse.

A szegés lekötéshez min.Ø6-os kengyelvas vagy periodikus betonacél szükséges 20-22 cm-ként lekötve a lécezéshez. Előnyös, ha ez a lécsor a gerinctől kb. 80 cm-nél van, ami az ácsszerkezeti gerinctől kb. 55-60cm. Ebben az esetben páraáteresztő fólia eddig ér le, ha a gerincélen át van hajtva, ugyanis 150 cm szélesek. Ebben az esetben beázás, majd a ki nem száradás miattirothadás nem következik be!

9. Toromba (oromszegés)

101-es kévéből készül az orom hosszával megegyezően, majd a legszélső szarufa vagy a túllógó lécek végeire felerősített léchez vagy deszkához rögzítik. Erre díszként lépcsőzetesen eltolva, tájanként változóan készített oromdíszeket kötöznek (gicák) esztétikai hatása a lényeges, nem túl tartós. Díszítő jellege mellett funkciója a nádsorok lezárása, közrefogása és a vízzárás biztosítása, a széldeszka helyettesítője.

Javítási munkák

- Borítás (fejelés)

A régi, 40-50 éves nád tömege lecsökkenésével a vízbejutás veszélye fokozódik, az elvékonyodott héjazati szerkezet fellazul, a nádak potyognak. Célszerűbb ilyenkor a teljes nádazás visszabontása, hiszen a munkavégzés tartalma és költsége alig változik az új tetőhöz képest, viszont a régi, elöregedett, bizonytalan élettartamú (korhadt) nádat a tetőben hagyják. Erre a régi nádra új, 12-15 cm vastagságú réteget „borítanak”, amelyet a lécezéshez lekötnek.  Mindig csúszólap alakul ki a két elérő tulajdonságú anyag között, madarak, rovarok támadási felülete.

Általában költségkímélés okán szokták alkalmazni, de nem gazdaságos és élettartamot nem növelő munka, általában 8 -10 év elteltével tönkremehet. Új szegések készülnek a borítással.

- Tűzgélés (részleges vagy teljes feljavítása a nádtetőnek)

A fellazult tetősík vagy a vízvezető réteg felújításakor nádazásába maroknyi, kb. 50 cm-es „paklikat” szorítanak be, amelyeket általában osztályozatlan nádkévéből vágnak le. Kévénként kb. 10-14 marék állítható elő,a „telibe tűzés” esetén kb. 4 kéve/m2 szükséges. A sűrűn lécezett és kötött tetők esetében az egyetlen módszer a vastagság és a kötés mélység újra beállításához!

Csak abban az esetben lehet jól alkalmazni a teljes vagy a részleges felületű tűzést, ha a tető kb, 5-8 cm felső rétege ment tönkre. Ekkor a javító szakembernek a következőképpen kell eljárnia: Fentről lefelé történik a javítás. A gerinc és egyéb szegések cseréjét követően (ha indokolt) a vert felületet kézi erővel markonként az egész felületet kihúzgálják (visszahúzás) kb.10-15 cm. Egyszerre egy vagy két sor mennyiségűt, fentről lefelé. A kihúzkodást követően a sérült végeket éles, nagyfogú sövényvágó géppel levágják. Ekkor a vastagságnak kb. 35cm-nek kell lennie, kilazulva.

A szakember válogatva, lehetőleg azonos vastagságú alapanyagot darabol fel, mint a javítandó tetőn lévő. Hossza 40-60 cm közötti. Ezeket markonként, a helyszínen eldöntve milyen sűrűn, milyen osztással szükséges tűzni. Egy eszköz (lapicka) segítségével bevezeti a tetőbe, kicsit megütögetve, előkészítve a készre veréshez.

A felverés méretre történik és a felület újra felkeményedik. Az eresszel bezárólag tekinthető késznek. Szinte újra egységes világos színe lesz a teljes vagy javított felület. A kötések újra optimális mélységbe kerülnek.

Ám ezt a fajta javítást nem érdemes másodszor is, kb.30 éves nádtetőn elvégezni, ám a jó szakember  el tudja dönteni, hogy csere, vagy lehetséges-e hosszabbítani élettartamán, még egy visszahúzás nélküli rátűzéssel (ez az utolsó esély). Lehetőleg akkor se válasszuk a borítással való javítást!

Azoknál a tetőknél már, ahol a betonvas feletti nád vastagsága a lecsökkenés miatt 3 cm-nél kisebb vagy már kilátszik, ott ezzel a módszerrel próbajavítást kell végezni. Amennyiben a kötődrótok elszakadnak, vagy nem lehet kellően visszahúzni, semmi értelme javítani!

Célszerűbb, ha a nád vízzáró rétegének tönkremenetele vagy mélyebb átrohadásos részek keletkezése után új tető készül. A korszerű technikával készült tetők esetében van lehetőség részleges vagy szakaszos cserére.

Valójában a tűzgélés - ha túl távol vannak a léchez-kötözések -, csak 15-20 %-a bír funkcióval. Miután a lekötések 70-80 cm-re vannak - régebben még ennél nagyobb távolságra voltak -, a 40-60 cm paklit nem lehet úgy betűzni, felverni, hogy legalább 60 %-a befeszüljön a lekötés alá.

Ennek hiányában a régi nádba befeszítve sok esetben könnyen kihullik, így nem hatékony.

Szerepe ott lehet, ahol a felületet fel kell újítani vagy az áttöréseknél (kémények) fellazulás van, rovar, rágcsáló vagy viharkárok okoztak hiba-előfordulást.

Azoknál a tetőknél azonban, ahol távol vannak a lécezések, vagy csak minden második léchez van kötve egy-egy sor, a teljes tetőfelület ezzel a módszerrel gazdaságosan és költséghatékonyan nem javítható, csak virtuálisan.

Ha ezeket szétosztva visszahúzás és teljes sérült rész levágása nélkül készül, akkor „foltos” felületet kapunk, ez csak látványosan javítja a felület állapotát!

A nádtető-készítés problematikája

A régi nádtetőknél kézi aratásból szerzett nádat alkalmaztak, amelyek hosszú szálúak, válogatás nélküliek voltak. Ezért a 250-350 cm-t is elérő kévék miatt a lekötéshez szükséges léctávolság is 60-80 cm, sőt, gyakran ennél nagyobb volt. Az 1990-es években ismét divatba jött nádtetőknél is úgy gondolták, hogy ez a léctávolság továbbra is megfelelő lesz.

Azonban a gépi nádaratás és sok környezeti hatás miatt sok helyütt a szálak rövidebbek lettek, valamint az exportált nádaknál az importáló írta elő a kéve minőségi adatait és méreteit, a hazai gyártás ehhez igazodott. A kereskedelmi forgalomba hozott nádkévék alkalmazásához tehát a léctávolság csökkentése elengedhetetlen követelménnyé vált.

Ezt sok esetben nem veszik figyelembe, így tipikus szakmai hibák forrásává vált. Az építéstechnológia változásával ma, a korszerű és megbízható nádtető készítéséhez a léctávolság a 7. pont alatt leírtak szerint lenne szükséges!

Az osztályozott tetőfedő nád lekötéseknél a tetősíkon a nagy távolságú lécezésre helyezett nádazásnál egy, esetenként két lekötés eshet egy kévére. Szálainak 60%-a nem biztos, hogy a kötésig elér, így a héjazat eleve laza és bizonytalan időállóságú lesz, kihullás-veszélyes.

Kivételt képeznek ezek közül a gazdasági épületek, ahol a kevésbé esztétikus és hosszú nád alkalmazható egyszerű nyeregtetőn. A viharbiztos szegésekhez, melyek minden épületre vonatkoznak, jó alapanyag és jó szakember szükségeltetik!

Magyarországon a szakmai szabályzatok hiányában gyakran indokolatlan és tudatlanul még nagyobb károkat is okoznak a javított nádtetőkben, az e téren fennálló szakmai hiányosságokat kihasználva. Ez drágítja a munkát, nem költséghatékony és nem jár az élettartam növekedésével.

A Németalföldön a szakmai szervezetek kialakították saját szakmai szabályozásukat, amelytől eltérni nem lehet, a számonkérés állandó, a minőség-ellenőrzés rendszeres.

A „divatigények” által generált „tetszetősség” általában az így hazánkban felújított (nem is nevezhető felújításnak) nádtetők általában rövid ideig megfelelőek, ezt követően problémák jelentkeznek, majd azok eszkalálódnak, a tartósság követelménye illúzióvá válik. 

 Példaként mutatunk be egy nádtető-fedés kivitelezését: 

És álljon itt néhány fényképfelvétel a fentiek alátámasztására: 

Ilyen volt:

02-lekotesi-hibak

Építés közben:

03-szakszeru-epites

04-szakszeru-epites

 

Ilyen lett:

06-ilyen-lett


<< vissza